A házasság felbontása, vagy a nem házasságban élő szülők esetében a kapcsolat felbomlása nem járhat azzal a következménnyel, hogy szüleinek egyikét a gyermek elveszítse. Mind a szülőnek, mind a gyermeknek törekednie kell a szülő-gyermek kapcsolat fenntartására, mert a gyermek érdekében az áll, ha továbbra is maga mellett tudja mindkét szülőjét, és különösen az élet sorsfordulóinál, tanulmányai megválasztásában, az életre való felkészülésében számíthat a segítségükre. Azonban a gyermeket kettészakítani nem lehet, ezért a bíróságnak döntenie kell a gyermek elhelyezéséről.
A családjogi törvény (Csjt.), valamint az egyéb családjogi jogszabályok elsődleges feladata a család, illetve ezen belül elsősorban a gyermek védelme.
A Csjt. szerint - a szülők megegyezésének hiányában - a gyermeket annál a szülőnél kell elhelyezni, akinél a kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődése biztosítva van. A döntéshez a bíróságnak gondosan vizsgálnia kell, hogy a szülőket az egyéniségük, életmódjuk, erkölcsi tulajdonságaik alkalmassá teszik-e a gyermek nevelésére. Figyelembe kell vennie a gyermekhez való ragaszkodás őszinteségét, a gyermeknek a szülő iránt táplált érzelmeit, a gyermeknek az egyik vagy másik szülőhöz való kötődését, a szülő nevelési képességét, az iskoláztatási lehetőségeket. Vizsgálni kell továbbá a felek anyagi és lakáshelyzetének alakulását, azt, hogy a gyermek tartása, gondozása, egészségügyi ellátottsága melyik szülő környezetében van jobban biztosítva.
Nemegyszer mindkét szülő egyaránt képes és alkalmas a gyermek nevelésére, körülményeik, személyi tulajdonságaik erre megfelelőek. A gyermeket azonban - ha a házasságot a bíróság felbontja - csak egyiküknél lehet elhelyezni. Ebben a helyzetben a körülményekben fennálló kis különbség is döntő lehet a gyermek elhelyezésénél.
A gyermekelhelyezés során - a gyermek korára, érettségére figyelemmel - tekintetbe kell venni a gyermek véleményét is. A bírói gyakorlat szerint a gyermek akkor tekinthető az ítélőképessége birtokában levőnek, ha koránál és helyzeténél fogva képes önállóan és befolyásmentesen kialakítani véleményét.
Általános szabály, hogy indokolt esetben - így akkor is, ha azt a gyermek maga kéri - meg kell hallgatni a gyermeket. A meghallgatás szakértő útján is lehetséges (a gyakorlatban ez az elterjedt forma). A gyermek közvetlen meghallgatásának ugyanis csak akkor van értelme, ha a gyermek életkora, illetve - amennyiben arra a per adataiból következtetni lehet - érettsége ezt lehetővé teszi. (A bíróság előtti megjelenés a felnőttek számára is stresszhelyzetet teremt, hát még egy gyermeknek.)
A Csjt. szerint a tizennegyedik életévét betöltött gyermek elhelyezésére vonatkozó döntés csak a gyermek beleegyezésével hozható, kivéve, ha a gyermek által választott elhelyezés a fejlődését veszélyezteti. Ilyen veszélyeztetésnek minősül például, ha a gyermek az érdekeivel nyilvánvalóan szembenálló befolyás hatására vagy kizárólag azért választja a nevelésre kevésbé alkalmas szülőt, mert jobb anyagi körülményeket biztosít, vagy - mint "megértő" szülő - eltűri a gyermek szabados életvitelét.
A döntés során azonban a bíróságnak arra is tekintettel kell lennie, hogy a Csjt. szerint a tizenhatodik életévét betöltött gyermek a gyámhatóság engedélyével a szülők beleegyezése nélkül is elhagyhatja a szülői házat vagy a szülő által kijelölt más tartózkodási helyet, ha az fontos okból érdekében áll.
A bíróság a gyermeknek az elhelyezésével kapcsolatos álláspontjáról a szülők erre vonatkozó egyező nyilatkozata útján is tájékozódhat.
A bírói gyakorlat szerint a gyermeknevelésre való alkalmatlanságra utal, ha a szülő a gyermeket el akarja idegeníteni a másik szülőtől, és a befolyásolt gyermek érzelmeire hivatkozással kívánja megakadályozni, hogy a gyermek ahhoz kerüljön, akinél a bíróság elhelyezte. A Legfelsőbb Bíróság ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogy a szülőnek kötelessége felkészíteni a gyermeket arra, hogy a másik szülőhöz kerül, a fogadó szülőnek pedig kötelessége elősegíteni, hogy a gyermek úgy szokja meg új otthonát, hogy a régi környezetében megszokott személyekkel, így különösen a másik szülővel, megfelelő kapcsolatot tarthat fenn.
Súlyosan esik a szülő terhére, ha - szembeszegülve a bírósági határozattal - különböző eszközökkel (akár új perek ismétlődő indításával) akarja megakadályozni, hogy a gyermek a másik szülőhöz kerüljön. Az ilyen szülő alaptalanul bízik abban, hogy - az állandóság szempontjára tekintettel - a gyermek végül is nála marad.
A gyermekelhelyezés megváltoztatása
A Csjt. szerint a gyermekelhelyezés megváltoztatását - két éven belül, illetőleg a határidő letelte után is - csak abban az esetben lehet kérni, ha azok a körülmények, amelyekre a bíróság döntését alapította, utóbb lényegesen megváltoztak, és ennek következtében az elhelyezés megváltoztatása a gyermek érdekében áll.
A körülmények lényeges megváltozása
Az említett törvényi rendelkezés alkalmazásánál a körülmények lényeges megváltozását a gyermek érdeke szempontjából kell vizsgálni. Nem elég tehát a körülmények lényeges megváltozása, hanem azt is vizsgálni kell, hogy az elhelyezés megváltoztatása szolgálja-e a gyermek érdekét. Lényeges körülményváltozás lehet például az elvált házastárs új házasságkötése, lakáshelyzetének rendeződése, anyagi viszonyainak javulása.
Ha a szülők az életközösség megszakadása után peren kívül megállapodtak a gyermek elhelyezésében, és a megállapodásnak megfelelően a gyermeket a szülő huzamosan gondozta, az ellene indított - gyermekelhelyezés megváltoztatása iránti pernek minősülő - per csak akkor vezethet sikerre, ha a jogszabály által megkívánt kettős feltétel fennáll.
Zaklatás perrel
Mindennek azért van nagy jelentősége, mert előfordul, hogy az a szülő, aki közvetlenül nem maga neveli a gyermeket, a másik fél zaklatására használja fel a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránti per indításának lehetőségét. A Legfelsőbb Bíróság szerint a szülő gyakran éppen azzal bizonyítja a gyermek nevelésére való alkalmatlanságát, hogy a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránt sorozatosan - nemegyszer rövid időközökkel - egymás után indított perekkel nyugtalanítja a gyermeket megfelelően gondozó szülőt, és zavarja a gyermek neveléséhez elengedhetetlenül szükséges nyugodt légkört. Az ilyen törekvés nincs tekintettel a gyermek érdekeire, ezért bírósági védelmet nem kaphat.
Tartás elmulasztása
Ugyanígy kell megítélni azt a szülőt is, aki tartási kötelezettségét nem teljesítette, vagy az alól kibújni igyekezett, s aki csak a másik szülő által ellene indított tartási perben támaszt igényt arra, hogy a bíróság a gyermeket nála helyezze el.
A szülő új házasságkötése
A gyermekelhelyezéssel kapcsolatban gyakran felmerülő kérdés az is, hogy miként kell értékelni annak a szülőnek az új házasságkötését, akinél a bíróság a gyermeket elhelyezte. A gyermek életében is kedvező fejlemény lehet szülőjének új házasságkötése, ha az új házastárs a gyermek nevelésére képes és alkalmas olyan személy, akitől kellő erkölcsi, anyagi támogatásban részesülhet, s aki a közös otthonban nyugodt légkört képes biztosítani.
Ugyanakkor az új házastárs gyermeknevelésre alkalmatlansága, a gyermekkel szembeni ellenszenve, a környezet olyan alakulása, melyben a gyermek nyugodt, egészséges fejlődésének feltételei nincsenek biztosítva, a gyermek elhelyezésének megváltoztatását eredményezheti.
A bírói gyakorlat szerint tehát a szülő új házasságkötése önmagában nem elegendő ok a gyermekelhelyezés megváltoztatására. Erre akkor kerülhet sor, ha megállapítható, hogy a szülő új házasságkötésével kialakult új környezetre tekintettel az elhelyezés megváltoztatása a gyermek érdekében áll.
Mostohatestvér
A fentebb mondottak arra az esetre is vonatkoznak, amikor az új házasság következtében a családban mostohagyermekek nevelkednek együtt. Önmagában ez a körülmény sem ok az elhelyezés megváltoztatására, hiszen a mostohagyermekek között kialakuló egészséges kapcsolat még kedvező is lehet a gyermekek számára. Az elhelyezés megváltoztatása válhat viszont szükségessé akkor, ha a mostohatestvérek között olyan tartósan rossz kapcsolat alakul ki, amelyre tekintettel ez az intézkedés szolgálja a gyermek érdekét.
Egyezség megváltoztatása
Abban az esetben, amikor a szülők a gyermek elhelyezéséről egyezséget kötöttek, és utóbb az egyik szülő pert indít a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránt, gondosan vizsgálni kell, hogy
- letelt-e a perindításra vonatkozó, már említett határidő, illetőleg
- a körülmények változása folytán a megállapodás valóban súlyosan sérti-e valamelyik fél érdekét,
- az egyezség megváltoztatása a gyermek érdekét szolgálja-e, továbbá
- valóban megváltoztak-e azok a körülmények, amelyek a gyermek korábbi elhelyezését indokolták.